Aktuális

A geometriai algebra többértelműsége a téridő modellekben

A szakirodalomban többféleképpen alkalmazzák a geometriai algebrát (GA) a téridő modellezésére. Ezek közül a módszerek közül két lényegesen eltérő módszert szeretnék kiemelni. A GA legismertebb újra felfedezője és tovább fejlesztője David Hestenes is kétféle megközelítést használ, így más módszert alkalmaz a korai; 1966-os megjelenésű „Space–Time Algebra” című könyvében, mint az 1999-ben kiadott „New Foundations for Classical Mechanics” című alapművében. Az előbbiben a négydimenziós Minkowski-téridő vektorai generálják a GA-t, míg az utóbbiban a háromdimenziós euklideszi térből épül a GA, és az idő a skalár-elemmel reprezentált. Ezek az eltérések nemcsak formaiak, de a GA és a téridő értelmezését alapjaiban érintik. Az eltéréseik lényegét szeretném végiggondolni ebben a cikkben.

Tartalom

1. Emlékeztető
1.1. Multivektorok a GA3-ban
1.2. Konjugáltak a GA3-ban
1.2.1. Clifford konjugált
1.2.2. Pauli konjugált
1.2.3. A komplex képzetes egység szerepe a Clifford és a Pauli konjugáltak képzésében
2. Minkowski téridő által generált GA, azaz GA1,3
2.1. Bivektor algebra
2.2. Lorentz transzformáció
3. Téridő modell a klasszikus GA3-ban: a skalár elem, mint idő-reprezentáció
4. Összegzés
1. Melléklet
Pauli algebra és mátrixok
2. Melléklet
Gamma vagy Dirac mátrixok, Dirac algebra
3. Melléklet
A Lorentz transzformáció ábrázolása a XX. században
a. Einstein koordináta-szintű leírása
b. Hiperbolikus függvények alkalmazása
c. Hiperbolikus számok használata a téridő leírására
Irodalom

A teljes cikk itt érhető el PDF-ben.

Konyv szines k

1. Az információ

Az információról szóló előző írásomban elsősorban a hamis információval foglalkoztam. Most is erről lesz szó, de egy kicsit más szemszögből. A címben szembeállítottam az információt és a kommunikációt. Régi vesszőparipám ugyanis, hogy a ma információelméletnek tartott tudományág alapjául szolgáló shannoni elmélet nem információelmélet, hanem az, aminek a szerzők maguk is nevezték, azaz „A kommunikáció matematikai elmélete”. Ezzel nem azt akarom állítani, hogy ez az elmélet nem az információról szól, hanem hogy azt csak egyoldalúan teszi. Az információ kommunikálása nem azonos az információval, bár fontos, sőt lényegi megnyilvánulása.

Az információt éppoly fizikai létezőnek tartom, mint az energiát. Az energia is absztrakt fogalom volt a létrejöttekor, és csak később, elsősorban a tömeg-energia ekvivalencia felfedezése után vált elfogadottá, hogy az energia fizikai létező. Az információra vonatkozóan is sokan szorgalmazzák már, hogy kezeljük fizikai létezőként. Ehhez azonban hiányzik egy olyan jól működő, a tapasztalatoknak megfelelő elmélet, mely az információ sokszínű, jelenleg még különálló, össze nem kapcsolt megnyilvánulásait egységes egészként összefogja.

A teljes anyag PDF fájlban itt található. Az anyag javítva, és egy képpel valamint egy lábjegyzettel bővítve 2017. január 14-én.

 

Fazekas Károly ÉS-beli cikke apropóján

Ismét egy ÉS-beli cikk[1] késztetett arra, hogy a címben jelzett témáról írjak, bár az adott írás csak a nehéz időkről és az egyének ehhez való viszonyáról szól.

Az egyén és a társadalom kölcsönhatását vizsgálva előnynek tartom, hogy a társadalomnak, ennek a komplex rendszernek a részei vagyunk, változásait éljük – élvezzük és/vagy elszenvedjük –, ezért tanulmányozásuk könnyebb lehet, még ha szubjektívebb is.

  1. Az egyén szerepéről

Tinédzser korom óta zavar az egyén szerepének rendszeres túlértékelése, illetve sokkal gyakrabban leértékelése a történelmi események tárgyalásában. Első hangzásra igaznak tűnnek Petőfi sorai: „Habár fölül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr!” Ha azonban nem metaforaként értelmezzük a képet, azaz a népek tengerén hatalmaskodók képe helyett az eredeti kapcsolatát nézzük a hajónak és a tengerárnak, akkor épp a természet erőin győzedelmeskedő ember jut róla eszünkbe. Mindkét kép mondandója igaz egy adott szempontból, a kérdés csak az, hogy egy történelmi szituációban melyik kép közlése, „jóslata” valósul meg. Érdemes elsőként meggondolni azt, hogy a dominálót mely tulajdonsága vezeti sikerre. A víznek árja hatalmas tömegével, elsodró lendületével diadalmaskodik, míg egy hajóskapitány a tudásával, tapasztalatával kerekedik felül, és uralja a természetet. Ezzel meg is van a kulcs a kétféle megközelítéshez. Az emberi civilizáció nagy hatást gyakorló embereinek tetteiben sokkal inkább az ész és a zsenialitás elsőségét látom, mintsem a véletlenek játékát, az úgynevezett „jókor voltak jó helyen” kihasználását.


[1] Fazekas Károly, Tett és mulasztás gonosz időben, Élet és irodalom, 2017. 01. 27.

A teljes anyag itt érhető el PDF formátumban.

Fodor

Könyvhét, 2017

„Pillanat, melyben
szomj s ital egyszerre van
jelen s együtt fogy”
/Fodor Ákos, Boldogság /

Kissé megkésve írok a könyvhétről, igaz így már az olvasmányaimról is beszámolhatok. Nemcsak az írásommal késtem el, de addig halogattam a kirándulásomat a Vörösmarty térre, hogy a könyvhétről is lemaradtam. Végül csak sikerült átnéznem az új könyvek listáját, és szokás szerint összeírtam a kívánságlistámat. A mennyiség és nem utolsó sorban az összeg láttán; elkezdtem lebeszélni magamat néhány könyvről. Addig-addig szűkítettem a listát, míg két könyv maradt csak rajta, amelyek méretüket tekintve még füzetnyinek is aprók. Amilyen kicsinyek terjedelmükben, olyan nagyok tartalmukban. Egyszóval jól választottam, bár azoknak a bizonyos könyveknek a kihúzása a listámról még lehetett rossz döntés.

A teljes cikk PDF-ben itt található.