George Steinernek sok szeretettel
Egy kicsit megtévesztő a cím, mert nem az emberekről akarok írni, hanem George Steiner „A beszélő állat” című esszéjében felvetett „bábeli” problémájára szeretnék reagálni. A nyelvek sokféleségének, és így a folyamatos fordítások szükségességének, mint az emberi fejlődés akadályoztatásának kérdését George Steiner a „Bábel után” című könyvében is megfogalmazza. Ezekkel a gondolatokkal szeretnék vitatkozni, pontosabban megnyugtató választ adni arra, amit az író így fogalmaz meg:
„… egyetlen információelmélet, az emberi tudatra ébredésnek egyetlen modellje sem lesz meggyőző addig, amíg nem számol ezen a zsúfolt bolygón beszélt nyelvek mélyen meghökkentő, «antiökonomikus» sokféleségével.”1
Steiner szemléletében épp az a félreértés, ami az ősi Bábel-történetben. Bábel tornyának évezredekkel ezelőtt kelt története szerint az emberek azért emelték a tornyot, hogy elérjék az eget. Isten összezavarta az emberek addig egységes nyelvét, hogy megbüntesse őket nagyravágyásukért, és megakadályozza, hogy elérjék az ő égbeli lakhelyét. Az archaikus mesében fellelhető a bosszúálló Isten képe, ami jól magyarázható a korai emberiség harcával a természet erőivel szemben.
_____________________________________
1 George Steiner, A beszélő állat
A cikk teljes szövege PDF fájlban itt található.
