Másképpen: az információról Egy dokumentumfilmet láttam a minap a Duna2-n Fülep Lajosról. Nagyon jó kis film volt, ilyenekért érdemes tévét nézni. Annak külön örültem, hogy a legkedvesebb kortárs költőm – Lator László – is szerepelt a visszaemlékezők között. Mindig élvezettel hallgatom, ahogy gyermeki lelkesedéssel, csillogó szemmel beszél valakiről, vagy valamiről. A leginkább lelkemből szóló verset is ő írta. Fülep Lajos egyénisége, tudása, világnézete is olyan lenyűgöző, hogy ennél hosszabb dokumentumfilmet is megérdemelt volna. Ezzel nem a filmet akarom kritizálni, hanem Fülep Lajost értékelni. Személyes érintettségem Fülep Lajossal kapcsolatban néhány közös kedvenc: legkedvesebb filozófusa Szókratész, a legnagyobb XX. századi festőnek Csontváryt tartotta, Adyt szinte elsőként méltatta. A fentiek is elegendőek lettek volna, hogy írásra sarkalljanak, de van egy másik ok, az…

A matematika a verbális nyelvből nőtt ki és vált egyedi, semmilyen más verbális nyelvhez nem hasonlítható nyelvvé, mely szintén a valóságot írja le, modellezi, mint a többi nyelv. A verbális nyelv erős hatással van a gondolkodásunkra. Akik nem ismerik jól a matematikát, azok azt hihetik, hogy gondolkodásunk a verbalitáson alapszik. Például Heidegger azt írta valahol, hogy "Az ember csak annyiban gondolkodik, amennyiben beszél; nem pedig megfordítva, ahogy a metafizika még mindig gondolja." Ezzel szemben Roger Penrose a verbális nyelvben is kiváló matematikus és fizikus azt írta, „A császár új elméje” című könyvében, hogy ha erősen összpontosít a matematikára, és valaki hirtelen megszólítja, akkor másodpercekbe telik, amíg képes lesz beszélni. Idézi a genetikus Galtont, aki szintén azt panaszolta, hogy rengeteg idejét…