szombat, 19 január 2013 09:39

Halálos csönd

Írta:
Értékelés:
(0 szavazat)

ES 3_kGondolatok a politikáról Halász László „A hallgatás destruktivitása”című ÉS-beli cikkére reagálva

„Élj érdekes időkben!”
(Ősi kínai átok1)
„Úgy szép az élet, ha zajlik”
(Magyar közmondás)

Érdekes lenne végiggondolni a mottóban szereplő mondások hátterét, okait, motivációit. Mindkettő valamilyen módon összefügg azzal, amiről írni szeretnék. Az biztos, hogy érdekes időket élünk, és kétségkívül jobb, ha a nehéz idők bonyolultságát szépnek gondoljuk.

2011 februárjában Rob Riemen2 egyik könyvének bemutatóján vettem részt. Igen kellemetlenül éreztem magam a csekély számú résztvevővel együtt, mivel az íróvendég a könyve helyett ránk – a hallgatóságára, és általában a magyarokra – terelte a szót, és kitartóan arról faggatózott, hogy miért vagyunk olyan passzívak, holott a magyar politikai vezetés felforgatja és rossz irányba tereli az életünket.

Az elmúlt két évben sokan, és sokat írtak, beszéltek arról, hogy miért maradnak tömeges reagálás nélkül a jelenlegi hatalom drasztikus, gyors és elhibázott változtatásai, melyet a gazdasági élet, a jogrendszer, a kultúra, egyszóval az élet valamennyi területén kierőszakolnak. Ebben a témában folytatott töprengéseim, valamint egy ÉS-beli cikk3 és George Steiner több gondolata4 sarkallt írásra.

Nem értek egyet Halász Lászlóval, aki „A közöny destruktivitása” című ÉS-beli cikkében kimondva-kimondatlanul közönyösségnek tekinti a tömegek hallgatását.

„Ha egyszerre sok emberre vonatkozik, a közönyösség egyéni lélektani, netán kórlélektani jelenségből társadalmi probléma lesz.”5

A cikk első felében – szerintem helyesen – a kórlélektan körébe sorolja a közönyt, ami a nagyfokú részvétlenségtől az empátia teljes hiányáig ölel fel egy állapot-csoportot. Épp a közöny patológiás jellege miatt nem lehet több milliónyi passzivitást mutató embert pszichiátriai esetnek tekinteni. Az ő csendjük társadalmi probléma valóban – és nem jövő időben, hanem jelen-időben – csak épp nem a közöny az, amiből többnyire ez a jelenség ered. A hallgatás oka százféle lehet; csak egyet-kettőt említek példaként6:

* A gyors változások esetén sokak szerint jobb, ha az ember sodortatja magát az árral, és nem kapálódzik.
* A magyarok történelmi múltjában az elmúlt ezer év során sok és gyors változás történt itt Közép-Európában, kelet és nyugat határán, a népek keresztútján. A fent idézett közmondás alapján a szükségből erényt kovácsoltunk, pontosabban az, aki a magyar szókincsen, közmondásokon, történelmen nő fel, az önvédelemből áldásosnak tartja a „zajló életet”, és nem átoknak, mint az állítólagos kínai mondás. Ezért aztán másképp, nagyobb tűrés-küszöbbel reagálunk a gyors változásokra.

Szerintem a tömegek hallgatása nem a közönyé, hanem a kivárásé és az elfojtott indulaté. Ez nem passzív némaság, hanem aktív7, belülről fortyogó hallgatás. Fontos tehát hangsúlyozni, hogy ez a csöndesség nem ürességet takar, hanem érzelmekben és tudásban gazdag állapotot rejt, így nem hiba, hanem erény; a jobb alkalmazkodóképesség és a nagyobb intelligencia jele.8

Tapasztalataink alapján a politikai és kormányhatalom jelenlegi birtokosainak valóságképe egyértelműen hibás, és ennek egyik megnyilvánulása, hogy a többség csöndje nem kelt zavart soraikban. Csak az ellenzéktől tartanak, arra fókuszálnak, de a némaságot helyeslésnek vélik, vagy passzivitásnak, netán közönynek. És itt érdemes George Steiner egyik esszéjéből idézni:

„Semmi sem tesz bizonyosabban tönkre bennünket, mint egy másik ember hallgatása. Innen Lear esztelen dühkitörése Cordéliával szemben vagy Kafka éleselméjűsége, mellyel meglátja, hogy többen túlélték a szirének énekét, de senki sem a hallgatásukat.”9

A diktatórikus módszereket gyakorlók egyik alapvető hibája, hogy nem csak a kérdéseikre válaszul kapott csöndet értik félre, de nem is kérdeznek, sőt igyekeznek elhallgattatni mindenkit, aki kritikával él. Tudniuk kellene pedig, hogy egy olyan rendszer – legyen az mechanikus, élő, vagy társadalmi rendszer – mely egymás után iktatja ki kontroljait, az a szerkezet, vagy szervezet halálra ítéli önmagát. És így válik a csönd halálos figyelmeztetéssé. Már annak, aki érti.

__________________________________________________________

1 A széles körben elterjedt vélekedés ellenére ez a mondás állítólag sem nem kínai, sem nem ősi. Lásd például http://www.phrases.org.uk/meanings/may-you-live-in-interesting-times.html

2 Rob Riemen, A szellem nemessége

3 Halász László, A hallgatás destruktivitása, Élet és Irodalom, 2013. január 4.

4 Például George Steiner A költő és a csönd valamint A beszélő állat című esszéiben kifejtett gondolatok a csendről.

5 Halász László, A hallgatás destruktivitása

6 A legtriviálisabb példákat csak itt, lábjegyzetben említem meg: tekintélytisztelet, tudatlanság, félelem, vallási türelem stb.

7 A csönd cselekvő jellegét mutatják a tömeges külföldi munkavállalások, és a hallgatást már időnként megszakító tüntetések, tiltakozások, de az agresszió növekedése is.

8 Erről is egy magyar népi bölcsesség jut eszembe: "okos enged, szamár szenved".

9 George Steiner, A beszélő állat

Megjelent: 911 alkalommal Utoljára frissítve: hétfő, 04 február 2013 17:58
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned