A címben szereplő három fogalmat gyakran azonosnak gondolják, és a nem-verbális kommunikáció kategóriájába sorolják. Véleményem szerint ez nem korrekt megközelítés, mert a megérzés, de leginkább az intuíció során nem a kommunikáción, azaz információcserén, hanem az információfeldolgozás speciális módján van a hangsúly.

Elsőként összefoglalom, mit is értünk általában a címben felsorolt fogalmakon, és ezek után vázolom saját vélekedéseimet.

1. A nem-verbális kommunikáció

A nem-verbális kommunikáció alatt általában a testbeszédet értik, de a szó ennél sokkal általánosabb fogalmat takar, hiszen ebbe a kategóriába sorolhatók az élőlények¹ mindenfajta kommunikációi is. Ha a fogalmat leszűkítjük az emberek közötti nem-verbális kommunikációra, akkor valóban a testbeszédhez jutunk.

Megjegyzéseim a nem-verbális kommunikációhoz

Az emberi kapcsolatokra leszűkített nem-verbális kommunikáció, vagy testbeszéd fontosságát akkor érezzük leginkább, ha például telefonon – tehát csak verbálisan és kizárólag az emberi hang által szerzett extra információk által – kommunikálunk. Ebben a szituációban fokozottabban érezzük a testbeszéd hiányát, ha nem az anyanyelvünkön cserélünk információt. Az ilyen típusú kommunikáció nehézségeit még azok is érzik, akiknek általában nehézségeik vannak a testbeszéd megértésével. A nem-verbális kommunikáció legfontosabb tulajdonságának azt tartom, hogy üzenetei általában nem tudatosak és igen nehezen kontrollálhatóak, ebből következően igazságtartalmuk megbízhatóbb. Így nagy előnyt jelenthet, ha valaki tudatosan figyel a nem-verbális jelekre. Ezeknek a szignáloknak vannak általánosítható részei, de tapasztalataim szerint nagyon eltérőek lehetnek az egyes embereknél, ezért jobb, ha elsősorban a saját megfigyeléseinkre támaszkodunk.