szombat, 15 június 2013 17:37

Versek, melyek megszólítottak

Írta:
Értékelés:
(0 szavazat)

Fodor Ákos, Élet és Irodalom, 2013. június 7.

Fodor Ákos néhány verse hozzám is szól.

1. Első

A MÁSIK
A Végtelenre-táruló kapu?
A cella rámcsapódnikész nyílászárója?
Lengőajtó, két terem között?
Nem tudom.
Nem tudjuk.

Szerintem sokan tudják. Nekem tetszik Martin Buber okfejtése az „Én és Te” című esszében. Buber szerint:

„Az Én-Te alapszót csak egész lényével mondhatja az ember. Önmagam egész lénnyé koncentrálódása és összeolvadása soha nem történhet általam, és soha nem történhet nélkülem. A Te által leszek Én-né. S hogy Én-né leszek, mondom: Te.”1

Vagy idézhetem József Attilát, aki valami nagyon hasonlót gondol, mint Buber:

„Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat.”
2

2. Második

Xénia        hommage à Goethe
A Van csakis Most Van.
„Múlt”? „Jövő”? halandzsa.
Szíved már/még dobban.
HIC RHODOS – HIC SALTA

Ehhez régi gondolataimat idézem föl a múlt és a jövő potenciális, valamint a jelen aktuális létéről. Így a múlt és a jövő valóban nem bír aktuális léttel. Igen ám, csakhogy minden külső hatás, ami bennünket ér egy adott téridő távolságról érkezik, tehát a múltból is egyben. A jövőről alkotott képünk is hat ránk, mondhatjuk hát, hogy sem a múlt, sem a jövő nem lehet csak „halandzsa”, hanem itt és most jelentéssel és hatással bíró „létező”.

3. Harmadik

Minióda
Érintkezés és
Elzárkózás Eszköze:
Bőrünk! Bámullak.

Ahogy írtam korábban; minden határfal védvonal, de börtönfal is egyben. És a körülhatárolt részek közt ívelő hidak egyik pillére is a határfalon nyugszik.

4. Negyedik

Számvetés
∞ csak 1 van.
– Az is épp elég.

Ez egyrészt nem igaz, másrészt rövidlátó megállapítás.

__________________________________________________

1 Martin Buber, Én és Te, Európa Kiadó, 1991, 15. oldal

2 József Attila, Nem én kiáltok

Megjelent: 831 alkalommal Utoljára frissítve: vasárnap, 16 június 2013 08:12
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned