Fodor Ákos, Élet és Irodalom, 2013. június 7.
Fodor Ákos néhány verse hozzám is szól.
1. Első
A MÁSIK
A Végtelenre-táruló kapu?
A cella rámcsapódnikész nyílászárója?
Lengőajtó, két terem között?
Nem tudom.
Nem tudjuk.
Szerintem sokan tudják. Nekem tetszik Martin Buber okfejtése az „Én és Te” című esszében. Buber szerint:
„Az Én-Te alapszót csak egész lényével mondhatja az ember. Önmagam egész lénnyé koncentrálódása és összeolvadása soha nem történhet általam, és soha nem történhet nélkülem. A Te által leszek Én-né. S hogy Én-né leszek, mondom: Te.”1
Vagy idézhetem József Attilát, aki valami nagyon hasonlót gondol, mint Buber:
„Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat.”2
2. Második
Xénia hommage à Goethe
A Van csakis Most Van.
„Múlt”? „Jövő”? halandzsa.
Szíved már/még dobban.
HIC RHODOS – HIC SALTA
Ehhez régi gondolataimat idézem föl a múlt és a jövő potenciális, valamint a jelen aktuális létéről. Így a múlt és a jövő valóban nem bír aktuális léttel. Igen ám, csakhogy minden külső hatás, ami bennünket ér egy adott téridő távolságról érkezik, tehát a múltból is egyben. A jövőről alkotott képünk is hat ránk, mondhatjuk hát, hogy sem a múlt, sem a jövő nem lehet csak „halandzsa”, hanem itt és most jelentéssel és hatással bíró „létező”.
3. Harmadik
Minióda
Érintkezés és
Elzárkózás Eszköze:
Bőrünk! Bámullak.
Ahogy írtam korábban; minden határfal védvonal, de börtönfal is egyben. És a körülhatárolt részek közt ívelő hidak egyik pillére is a határfalon nyugszik.
4. Negyedik
Számvetés
∞ csak 1 van.
– Az is épp elég.
Ez egyrészt nem igaz, másrészt rövidlátó megállapítás.
__________________________________________________
1 Martin Buber, Én és Te, Európa Kiadó, 1991, 15. oldal
2 József Attila, Nem én kiáltok