A tér- és az idő-fogalmaink a jelenségek rendezési elveit tükrözik. A mozgások jellemzésére alkalmas sebességfogalmunk már kezdetektől fogva jelezte szoros kapcsolatukat is. A XX. század elejéig a tér és az idő mérésére a valós számokat tartották alkalmasnak. A relativitáselmélet az anyag és a téridő geometrizálásával felfedte az addig rejtett topológiáját a kozmosznak, és így a jelenségek rendezési elveiben is forradalmian újat hozott. A speciális relativitáselmélet matematikai modelljének hiperbolikus számokkal való átírása nem csak azt mutatja meg, hogy a téridőnek vannak olyan tartományai, melyek nem mérhetőek a valós számokkal, de ugyanakkor azt is felfedik, hogy mely számok alkalmasak a téridő rendezési elveinek tükrözésére.
Fizikai fogalmaink további matematizálását jelenti az az új következtetés, hogy az idő és a tér kapcsolata a matematikai véges és végtelen viszonyaként értelmezhető. Ez az új információ rávilágít arra, hogy a számhasználat – például a komplex számok használata – speciális rendezési elvet, és így sajátságos téridőt jelent. Újra kell gondolnunk a fizika azon területeinek matematikai leírását, ahol a komplex számok szükségszerűen megjelennek, például a kvantumfizikai számításokban. Véleményem szerint a komplex számokban rejtetten meglévő téridő-összefüggést jól értelmezve a kvantumfizikai modellek is geometrizálhatóak, háttérfüggetlenné tehetőek.
Az első bekezdésben feltett kérdésre válaszolva; a tér, mint végtelen idő gondolata a háttérfüggetlenség elvén nem változtat, de kibővíti felhasználhatóságának körét azzal, hogy a kételemű számok, mint téridő-megfeleltetések lehetőséget biztosítanak a fizika eddig háttérfüggő elméleteinek geometrizálására, háttérfüggetlenné tételére.
____________________________________________________________
1 Wikipédia; http://hu.wikipedia.org/wiki/H%C3%A1tt%C3%A9rf%C3%BCggetlens%C3%A9g
2 Ez azt jelenti, hogy a vákuumban mért fénysebesség ugyanaz minden egymáshoz képest egyenesvonalú egyenletes mozgást végző megfigyelő számára. Az abszolút tér és idő helyére az abszolút fénysebesség lépett, mely azért nem mond ellent a tér és az idő relatív voltának, mert a sebességet nem közvetlenül mérjük; a sebesség egy arány: adott idő alatt megtett adott út aránya.
3 Bizonyos szempontból ez is abszolutizálás, mint a fénysebesség esetében, hiszen azt jelenti ez az állítás, hogy az anyag mérhető tömege ugyanaz minden gyorsuló mozgás esetén, legyen az gravitáló, vagy bármely más hatás következtében fellépő gyorsuló mozgás. Einstein a súlyos és tehetetlen tömeg arányát nevezte konstansnak, mely arány megfelelő mértékegység választásával 1-gyel egyenlő. Tehát itt is egy arány konstans voltáról van szó, mint a fénysebesség esetében.