Gondolatok erről-arról 1. A hőtan entrópia-fogalmáról Az entrópia-változást egy zárt rendszerben mindig egy külső hatás után vizsgáljuk. A hőtan nem szól arról, hogy ez a külső hatás milyen jellegű, pedig épp ez a magyarázata annak, hogy miért növekszik az entrópia. A hőtan által leírt esetekben mindig egyszerűbbé válik egy rendszer, hiszen két – addig viszonylagosan zárt – rendszer egybenyitása, azaz egyetlen rendszerré válása azt jelenti, hogy csökkent a bonyolultság. Ez matematikailag pontosan azt jelenti, hogy az entrópia növekszik. 2. Az információ média-függetlensége A „tiszta” információ média-független; dolgok egymáshoz való viszonyát jelenti, „tiszta szerkezet”1, az összekötött pontok csak annyiban érdekesek, ha azoknak is van szerkezete, azaz információtartalma2. (A számok például tiszta információk, és a matematikai összefüggések is.) A média-függetlenség tehát nem…

Háttérfüggetlenség és a tér végtelen időként való értelmezése Az alcím arra utal, hogy a háttérfüggetlenséget abból a szempontból szeretném végiggondolni, hogy a tér végtelen időként értelmezhető. Változtat-e a tér, mint végtelen idő gondolata a háttérfüggetlenség elvén, illetve annak jelentőségén? Mit értünk háttérfüggetlenségen a fizikában? Sokak által idézett definíció a következő: „a háttérfüggetlenség az elmélet fizika által definiált alapfeltevés, mely megköveteli, hogy egy adott elméletet leíró egyenletek a téridő aktuális alakjától és a téridőben definiált mezőktől függetlenek legyenek.”1 Ez lényegében Einsteinnek azt a törekvését fejezi ki, hogy a fizika törvényeinek tartalma független legyen attól, hogy azt az Univerzum mely környezetében, milyen koordinátarendszerben határoztuk meg. A speciális relativitáselmélet az inerciarendszerektől – azaz egymáshoz képest egyenesvonalú egyenletes mozgást végző rendszerektől – való függetlenség…

Korábbi írásomban – „Az idő, a tér és a végtelen” – megíratlanul maradt néhány szakasz, ezeket most pótoltam, és több javítást is végeztem a cikken. Természetesen még most is befejezetlen az anyag, hiszen ahogy haladok előre, egyre több új kérdés merül fel. A fent említett hiánypótlásból ízelítőül kiemeltem a cikk leghosszabb bővítését. Mélyebb elemzés helyett hivatkozom Taylor-Weeler Téridő-fizika1 című könyvére, melyben nagyszerűen levezetik a szerzők, és a geometriáját is jól szemléltetik a Lorentz transzformációnak, mely sokkal szemléletesebb alakba hozható hiperbolikus függvények használatával. Így a koordinátákra a következő összefüggést kapjuk, ha a teret leszűkítem egyetlen dimenzióra, melyet z-vel2 jelölök: z’ = z cosh Θ – ct sinh Θ ct’ = –z sinh Θ + ct cosh Θ Ahol Θ tangenshiperbolikus függvénye…

Nem a csillagok, galaxisok tömege körüli téridő-göbületről, azaz a lokális téridőről szeretnék néhány gondolatot felvetni, hanem az univerzum globális tulajdonságairól. Tinédzserkoromban –, amikor először olvastam Einstein relativitáselméletéről és a Hubble effektusról, – kialakult bennem egy kép az Univerzumról. Ez a modell elég egyszerű volt, ugyanakkor több fizikai és kozmológiai tapasztalatot szemléltetett. Úgy képzeltem el a háromdimenziós teret, mint egy négydimenziós hipertérben egy háromdimenziós hullámfelületet, amely fénysebességgel halad a rá merőleges – időként érzékelt – dimenzióban. Hasonló ez az elképzelés ahhoz, amikor a Hubble effektust egy felfújt léggömbbel érzékeltetik, ahol a felfújódás közben minden pont távolodik minden más ponttól. Nos, az én elképzelésemben is a léggömb felülete a háromdimenziós térnek a megfelelője volt, és ez a felület – a „léggömb” –…

1. Gettier probléma – hit és tudás Korábbi írásomban Luciano Floridi könyvével1 kapcsolatban szerettem volna a Gettier problémára is kitérni, de a véleményem nem csak a Gettier gondolatkísérletet érinti, hanem általában az ismeretelméletekben megfogalmazott hitből eredeztetett tudás definíciókat is, ezért későbbre halasztottam a téma körvonalazását. Az ismeretelmélet egyik felfogása a tudást igazolt igaz hitnek tekinti, tehát a hitből eredezteti a tudást. Szerintem bonyolultabb a kapcsolat a hit és a tudás között: a tudás összegzéséből – következtetéseiből – hitrendszer épül fel, és e hitek, következtetések nyomán szerzett újabb tapasztalatokból újabb tudás keletkezik. Egy előző írásomban megfogalmaztam azt, hogyan vélekedem én a hitről és a tudásról2 Ebből az anyagból körvonalazódik, hogy szerintem valószínűségekkel kell leírni mind a tudást, mind a hitet. Egy…

1. Olcsó energia Olvasom egyre azokat az írásokat, melyek az olcsó – nemegyszer ingyenes energia – utáni vágyról, tervekről szólnak hol tudományos, hol bulvár szinten. Igen nagy fantáziával megáldott emberek gondolták/gondolják végig a lehetőségeket, melyekkel alacsony áron lehetne kielégíteni az emberek, a cégek energiaéhségét. Arról is töprengenek sokan, mi mindent oldana meg az olcsó energia. Egyetlen dologról azonban nem szólnak ezek az fejtegetések, mégpedig arról, milyen károkat okozna a közel ingyenes energia. Márpedig igen nagy veszélyt, akár a civilizációnk pusztulását hozhatná el, hiszen együtt járna vele a gyárak, üzemek, közlekedési eszközök számának, kapacitásának növekedése, és még ki tudja mennyi energiát fogyasztó, ugyanakkor – az energia-megmaradás törvénye alapján – energiát kibocsátó berendezés számszerű gyarapodása. Egyszóval a globális felmelegedés igen nagy sebességre…

Fodor Ákos, Élet és Irodalom, 2013. június 7. Fodor Ákos néhány verse hozzám is szól. 1. Első A MÁSIK A Végtelenre-táruló kapu? A cella rámcsapódnikész nyílászárója? Lengőajtó, két terem között? Nem tudom. Nem tudjuk. Szerintem sokan tudják. Nekem tetszik Martin Buber okfejtése az „Én és Te” című esszében. Buber szerint: „Az Én-Te alapszót csak egész lényével mondhatja az ember. Önmagam egész lénnyé koncentrálódása és összeolvadása soha nem történhet általam, és soha nem történhet nélkülem. A Te által leszek Én-né. S hogy Én-né leszek, mondom: Te.”1 Vagy idézhetem József Attilát, aki valami nagyon hasonlót gondol, mint Buber: „Hiába fürösztöd önmagadban, Csak másban moshatod meg arcodat.”2 2. Második Xénia        hommage à Goethe A Van csakis Most Van. „Múlt”? „Jövő”?…

1. A jó, a rossz és a művészi ábrázolások Ha a művészi ábrázolás hűen tükrözi a valóságot, akkor megmutatja a jót és a rosszat egyaránt. A rossz bemutatásával ismétli, azaz terjeszti azt. Ezért igaz Shakespeare gondolata: „…olyan ám a dal varázsa: a rossz javul, a jó romlik szavára.”1 2. Gondolatok egy új törvény kapcsán: az állami és önkormányzati szervek információbiztonságáról - 2013. évi L. törvény A törvény első mondatában a „nemzet” szó háromszor szerepel. Tervezem, hogy a későbbiekben részletesebben is összefoglaljam gondolataimat a „nemzet” fogalmának sokszínű, és ellentmondásos használatáról. Ortega y Gasset nagyon jól látta, hogy a városállamoktól a nemzet-államokon át ívelő folyamat részeként korunkban egy, a nemzet-államokat meghaladó struktúra kialakulásának feszültségekkel és ellentmondásokkal teli kezdeteit szenvedjük el. Amint a…

A címben szereplő három fogalmat gyakran azonosnak gondolják, és a nem-verbális kommunikáció kategóriájába sorolják. Véleményem szerint ez nem korrekt megközelítés, mert a megérzés, de leginkább az intuíció során nem a kommunikáción, azaz információcserén, hanem az információfeldolgozás speciális módján van a hangsúly. Elsőként összefoglalom, mit is értünk általában a címben felsorolt fogalmakon, és ezek után vázolom saját vélekedéseimet. 1. A nem-verbális kommunikáció A nem-verbális kommunikáció alatt általában a testbeszédet értik, de a szó ennél sokkal általánosabb fogalmat takar, hiszen ebbe a kategóriába sorolhatók az élőlények1 mindenfajta kommunikációi is. Ha a fogalmat leszűkítjük az emberek közötti nem-verbális kommunikációra, akkor valóban a testbeszédhez jutunk. Megjegyzéseim a nem-verbális kommunikációhoz Az emberi kapcsolatokra leszűkített nem-verbális kommunikáció, vagy testbeszéd fontosságát akkor érezzük leginkább, ha például telefonon…

1. Az időről A dolgok nem „vannak”, hanem „történnek”. 2. Baktériumok kommunikációja, telepei A kutatási eredmények szerint a baktériumok másképp viselkednek egyedül, és másképp, ha sokan vannak. Elég régen hallottam erről, de az információelmélettel foglalkozva gyakran eszembe jut. Ígéretesnek találják ezt a viselkedés-kutatók, mert így könnyebb lesz felvenni a harcot a betegséget okozó bacilusok ellen. Kiderült róluk, hogy csak „csapatban” támadnak – mint a banda-harcosok – és ha egyedül vannak, teljesen ártalmatlanok. Ehhez megfelelő bonyolultságú kommunikációt és cselekvés-összehangoltságot kell feltételezni a baktériumok között. Nagyon érdekes, hogy már az egysejtűek szintjén milyen komoly szerepe van a kommunikációnak. Allítólag ez a viselkedés a sejtek szövetbe szerveződése előképének tekinthető. Vajon minek az előképe az emberek csoportokba, illetve társadalmakba szerveződése? 3. Interferencia Penrose1 egyik nagyszerű…