Nem csak az újév, de a karácsonyi ünnepek is alkalmasak a számvetésre. Ilyenkor azonban sokkal inkább érzelmi életünk kerül megítélésre. Karácsony apropóján gondolataink és kérdéseink a szeretet és a boldogság körül forognak. Szoros kapcsolat van e két fogalom között, de nem szabad sem összetéveszteni, sem ok-okozati összefüggésbe hozni a kettőt. A boldogság valóban a szeretetből származik leggyakrabban, de a boldogtalanság oka sok más is lehet. Nem helyes az emberi boldogság okát kizárólag a szeretetből eredeztetni, mert ez tévútra vezet, ilyenkor ugyanis a boldogság hiányát hibásan a szeretet hiányának gondolják az emberek. A legfontosabb különbség az közöttük, hogy míg a szeretetnek tárgya van, addig a boldogság egy olyan állapotot fejez ki, amiben jól érezzük magunkat. Így a boldogságnak nincs tárgya, irányultsága,…

Leszek Kołakowski, Mit kérdeznek tőlünk a nagy filozófusok1 Végre! Ennek az előadás-gyűjteménynek az angol fordítását2 már évekkel ezelőtt olvastam, és nagyon tetszett. Pontosabban az angol fordítás csak válogatás Kołakowski filozófusokról szóló előadássorozatából. A harminc előadásból huszonhetet válogattak ki.3 Most a magyar fordítás a teljes lengyel anyagból készült a Typotex Kiadó gondozásában. Alig vártam, hogy elolvassam a kimaradtakat, mert nagyon kíváncsi voltam, miért is hagyhatták ki az angol fordításból Arisztotelészt és Heideggert. Az angol kiadáshoz írt megjegyzés nem ad magyarázatot erre, csak annyit ír, hogy „ilyen-olyan okokból” hagytak ki a válogatásból hét filozófust, bár „saját hibájukon kívül”. Most, hogy elolvastam Kołakowski írásait Arisztotelészről, és Heideggerről – vannak ugyan ötleteim – de változatlanul nem értem, miért hagyták ki ezt a két nagyhatású…

Vissza-visszatérő gondolat az emberi hittörténetben az az elképzelés, hogy volt valamikor régen egy aranykor1, amit visszasírunk, mert azóta hanyatlásnak indult az emberiség. A „régi szép idők” mondásban is az ősi aranykor-hit rejlik. Hamvas Bélát nagyra értékelem, de több nézetével nem értek egyet, például a témához tartozó aranykor-elképzelésével sem. Az egyik legnevesebb könyvében, a Scientia Sacra legelején foglalkozik az aranykor-eszmével. Ha hiszünk az evolúcióban – és én hiszek –, akkor az aranykor előttünk van, és nem mögöttünk. A Hamvas által hivatkozott legfontosabb források maguk is "fejlődés-pártiak" - gondolok itt a Bibliára és a Bhagavad Ghítára. Ez utóbbiban említés esik világkorokról (kalpákról), és ezek ismétlődésének leírása nagyon hasonlít az evolúciós fejlődés mennyiségi és minőségi változásainak egymás-utánjaira, és a minőségi ugrás pusztítva teremtésére.…

2010-ben láttam egy kisfilmet, ahol Hawking a földönkívüli élet lehetőségeiről beszélt. Ezen a héten ismét Hawking-interjút közvetített a Discovery Science csatorna, amelynek témája az élet értelme volt. Sajnos mindkét film csalódást okozott nekem; Hawking véleménye vagy közhelyes, vagy vitára ingerlő. Egy olyan nagy gondolkodó, mint Hawking is beleesik abba a hibába a földönkívüliekről kialakított véleményében, hogy a fejlettebb civilizációt kizárólag technikailag fejlettebbnek gondolja el. Nem bizonyítja-e sok tízezer éves történetünk, hogy morálisan is fejlődött az emberiség? Tudom, hogy a XX. századi két világháború, és az aktuális háborúskodások, valamint egész jelenlegi kultúránk alapján ez nehezen képzelhető el. Érdemes viszont Csányi Vilmos etoló­gus szavaira gondolni, amikor az állati agressziót hasonlítja össze az emberi agresszió­val, és ez az összemérés sokkal pozití­vabb képet fest…

Nicholas Fearn, Zénon és a teknősbéka - avagy hogyan gondolkodjunk úgy, mint egy filozófus1 Tőzsér János, Metafizika2 Nem kívánom olvasásra ajánlani az alcímben szereplő két könyvet, épp ellenkezőleg; egy csalódástól szeretném megkímélni az olvasót. Nicholas Fearn, Zénon és a teknősbéka – avagy hogyan gondolkodjunk úgy, mint egy filozófus A könyv írója elsősorban a filozófusok módszereit kívánja bemutatni népszerűsítő stílusban. Az olvasó érdeklődését nagyrészt azzal próbálja megőrizni, hogy a filozófusok életéről pletykál, és a módszereket is a lehető legegyszerűbb – és gyakran félrevezető – példákkal világítja meg. Ezzel az író elárulja, hogy milyen elképzelése van könyve olvasóinak műveltségéről és szellemi képességeiről. Ráadásul tartalmilag alig mond többet, mint amit az interneten egy gyors kereséssel akár az idézett filozófusokról, akár módszereikről meg lehet…

  (Recenzió)   Érdekes könyvet1 adott ki a Typotex Kiadó; Székelyné Csuka Olga filozófiai esszéit magyarul és angolul egy kötetben. A könyvhöz Vajda Mihály írt előszót, és a szerző férje, Székely Zoltán írta a fülszöveget. Ez utóbbi két írást eléggé furcsának találtam, mert mindkettőben volt olyan fordulat, amely egy átlagolvasót elriasztana a könyvtől. Vajda Mihály kétértelműen – és jóllehet, idézőjelben – „tudománytalannak”, de igaznak minősítette az esszéket. Székely Zoltán pedig skizofréniára tett homályos utalást. Most csak az első esszével kapcsolatos egy-két gondolatomat vázolom. A könyv címét is ez az esszé ihlette: „Descartes filozófiájának újragondolása (Polémia Heideggerrel)”. Már az is érdekes számomra, hogy Descartes híres „gondolkodom, tehát vagyok” megállapítása kezdetben más formákat öltött: „kételkedem, tehát vagyok”, „meggyőztem magam, tehát vagyok”, „megtévesztettek…

A kételkedés nem ellenkezik a hittel, hanem velejárója. Amint a tudományban az új valóság-modelleket sem bizonyítani kell, hanem cáfolhatóságával kell foglalkozni1, ugyanúgy a vallási hitek és hétköznapi életünk valószínűsített és várva várt jövőképeinek is része a kételkedésen alapuló folyamatos kontroll. Amit tudunk, azt sem tudjuk száz-százalékos biztonsággal, hát még a hitünk mennyire lezáratlan, nyílt potencialitás. Emellett a tudást, de sokkal inkább a hitet az önérdek is szennyezi. A kételkedés azon az ismereten alapszik, hogy tudásunk véges, és részleges, így a belőle származó hitrendszerünk is az. Bármennyire paradoxul hangzik; nem a kétely, hanem a kétely hiánya jelent tudatlanságot. A tudott dolgok tárgyát aktuálisan létezőknek gondoljuk, még akkor is, ha nem kézzel fogható tárgyakra, vagy konkrét eseményekre vonatkozik a tudás. A hitünk…

Gondolatok José Ortega y Gasset, Schiller Róbert, Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor írásait olvasva1 Különös aktualitása van ma – főleg a szellemi termelési mód2 kialakulását tekintve – Ortega A tömegek lázadása című esszéjében a tudósokra vonatkozó fejezetnek3. Régóta tervezem, hogy az egész esszét kommentáljam a saját látószögemből, de most csak a tudósokra vonatkozó részhez teszek megjegyzéseket. Igaz, hogy ezekhez a megállapításokhoz sok általánosítható gondolat fűződik. Tartalom: 1. Ortega tömegembere 2. A tudós tömegember 3. Nagyobb látószög 4. A tudomány evolúciója __________________________________________________ 1 A következő művekkel kapcsolatosak a cikkben megfogalmazott gondolatok: José Ortega y Gasset, A tömegek lázadása Schiller Róbert, Miért haragszik Ortega a tudósokra? Kapitány Ágnes – Kapitány Gábor, A szellemi termelési mód 2 Lásd, Kapitány Ágnes – Kapitány Gábor,…

Régóta halogatom, hogy erről a témáról írjak. A halogatás egyik oka az, hogy ez a téma a filozófia egyik legvitatottabb problémája; és a kérdés még mindig nyitott. A másik ok az, hogy ez a kedvenc témáim egyike, amiről túl sokat tudnék fecsegni, ezt viszont el szeretném kerülni. Nehéz szívvel ugyan, de a tömörség kedvéért nem fogom sokat idézni kedvenc íróim témába vágó műveit, nem fogom még csak körvonalazni sem ennek a tárgynak a szerteágazó irodalmát, még a problémára adott legeltérőbb véleményeket sem sorolom fel. Kizárólag az olvasmányaim és tapasztalataim következményeképpen kialakult saját elképzelésemet fogom összefoglalni ebben a tárgyban. Nem foglalkozom a szabadság jogi, társadalmi aspektusaival sem, azzal, hogy az egyes társadalmak mekkora szabadságot biztosítanak, vagy vonnak meg tagjaiktól. Ez is…

A hazugság működése általában, és speciálisan a közéletben és a magánéletben Írtam már néhány sort erről a témáról „Röpke gondolatok a hazugságról” címmel. A közéletünk fonákságait látva, és kedvenc témám, az információelméleten gondolkodva szeretném egy kicsit részletesebben is összefoglalni a jelenlegi tudásomat a hazugságról. Dávid Gyula fizikus 2009-es előadás-sorozatában egy helyütt beszélt arról, hogy a mozgás folytonosságának feltételezése genetikailag rögzült az embernél, ez az úgynevezett emlős-agy öröksége. Nos, a megtévesztés képessége még ősibb örökségünk: amint kialakult az élőlényeknél az, hogy egymást tekintik tápláléknak, azaz amióta létezik vadász és zsákmány1, azóta alakult ki a megtévesztés képessége mind a vadásznál, mind a zsákmánynál. __________________________________________ 1 Sokkal általánosabban használom a vadász és zsákmány kifejezéseket, mint általában szoktuk. Nem csak az állatokra gondolok vadászként,…