2012. április 09., hétfő 17:50

A kvantumelmélet matematikájáról II.

Írta:
Értékelés:
(0 szavazat)

Sokat töprengtem, hogyan folytassam a kételemű számok felhasználhatóságának igazolását a valószínűségszámításban. „A kvantumelmélet matematikájáról I.” című cikkemben szóltam arról, hogy a makrovilág valószínűségszámításában is használhatnék kételemű számokat, pontosabban a parabolikus számokat, mint valószínűségi amplitúdókat. Ezt a lehetőséget a parabolikus számoknak az a tulajdonsága sejteti, hogy összeadásuk, és szorzásuk során a szám második elemének együtthatója nem befolyásolja az összegzés, vagy a szorzat első elemének az együtthatóját, továbbá az, hogy a valószínűségi amplitúdók együtthatóinak négyzet összege, azaz a klasszikus valószínűség nem más, mint a parabolikus szám első elemének a négyzete, tehát ez sem függ a számok második elemének együtthatójától. Érdekes lenne végiggondolni, hogy milyen hasznot hozna mégis a parabolikus számokkal való valószínűségszámítás a klasszikus valós számokkal való számolás helyett.

A fentiek alapján logikus lenne, hogy elsőként a valószínűségszámítás módszereit, képleteit gondolnám végig a parabolikus számok használatával, és megnézném, hogy találok-e valahol ellentmondást, vagy jutok-e olyan következtetésre a parabolikus számokkal számolva, ami a klasszikus valószínűségszámításból nem vezethető le, de a tapasztalat igazol. Egyelőre nem ezt az utat követem, hanem a kvantumfizika valószínűségi modelljét gondolom végig, mert ott már használjuk a kételemű számokat, és több évtizedes tapasztalat igazolta ennek a matematikai módszernek a jogosságát, és a hasznosságát. A kvantumfizikában szétválik a valószínűségi amplitúdó és a klasszikus valószínűség fogalma, így reményeim szerint egy általános valószínűségszámítási modell könnyebben megalkotható ezekre támaszkodva.

A cikk teljes szövege PDF fájlban itt található.

Megjelent: 1201 alkalommal Utoljára frissítve: 2016. augusztus 06., szombat 14:34
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned