„Ahova nézek: csak tennivalót látok. Szemhéjam, segíts!” /Fodor Ákos, Esti fohász/ Egyelőre csak az látszik, hogy lassan haladok, hogy biztosan-e, az majd elválik. Három cikket tervezek egy új számrendszerrel kapcsolatban; kettő magáról a számrendszerről szól, és azért kettő, mert két lényegesen eltérő számmezőről lesz szó: a valós számok végtelen bővítése izotróp és anizotróp számmezőkkel. A harmadik cikket pedig arra tervezem, miképp alkalmazhatóak ezek a számok a fizikai folyamatok modellezésére. George Steiner úgy vélekedett, hogy „Miután megalkották az analitikus geometriát és az algebrai függvények elméletét, Newton és Leibniz kifejlesztette a differenciál-integrálszámítást, a matematika nem függő jelrendszer, nem az empíria eszköze többé. Elképesztően gazdag, összetett és dinamikus nyelvvé válik. És ennek a nyelvnek a története a fokozódó lefordíthatatlanságé."1 Minden tiszteletem, sőt rajongásom…

Úgy tűnhet, hogy tétlenkedem, mert a honlapomon alig történt valami január-február óta, leszámítva egy márciusban idézett verset. A látszat azonban csal, nagy munkában vagyok, és nem akarom megszakítani ezt a munkát apróbb cikkek megírásával, pedig lenne több témám. Az általam elképzelt új számrendszert próbálom formába önteni, egyfajta kommutatív geometriai algebrának nevezhető rendszert, amely egyre biztatóbbnak látszik. Nem kevés munkát jelent az ellentmondásmentességének ellenőrzése, de még ennél is többet a fizikában való használhatóságának bemutatása. Ha belátható időn belül mégsem lennék kész vele, akkor Lee Smolin egy újabb cikkét szeretném kommentelni (https://blogs.scientificamerican.com/observations/space-the-final-illusion/), illetve egy kis előzetest tervezek írni Roger Penrose legutóbbi könyvéről: „Fashion, Faith, and Fantasy in the New Physics of the Universe”

Vers a fülemben Napok óta kitartóan duruzsol egy vers a fülemben, Tompa Mihály verse; A madár fiaihoz: Száraz ágon, hallgató ajakkal Meddig ültök, csüggedt madarak? Nincs talán még elfeledve a dal, Melyre egykor tanitottalak?! Vagy ha elmult s többé vissza nem jő A vig ének s régi kedvetek: Legyen a dal fájdalmas, merengő, Fiaim, csak énekeljetek! Nagy vihar volt. Feldult berkeinken Enyhe, árnyas rejtek nem fogad: S ti hallgattok? elkészültök innen? Itt hagynátok bús anyátokat?! Más berekben máskép szól az ének, Ott nem értik a ti nyelvetek... Puszta bár, az otthonos vidéknek, Fiaim, csak énekeljetek! Hozzatok dalt emlékül, a hajdan Lomb- s virággal gazdag tájirúl; Zengjétek meg a jövőt, ha majdan E kopár föld ujra felvirúl. Dalotokra könnyebben derül fény,…

Vallomás „Ha a matematika valamely területén te magad gondolod át a dolgokat, az így szerzett tapasztalattal sokkal mélyebb megértésre tehetsz szert, mintha csak olvasnál a témáról.” /Roger Penrose/ A művészetekről olvastam a minap, és látom, hogy a matematikát nem említik. Merthogy nem művészet, hanem tudomány? A matematika sok minden más, de egyúttal egy nyelv is, amit lehet jól forgatni, és lehet rosszul használni. Így a matematika, mint tudomány, művészet is egyben. A teljes cikk PDF-ben itt található.