Szubjektív recenzió
„Nagy utat tettünk meg azóta, hogy életünket jósdák papjainak útmutatásai szerint éltük. Ma annak a veszélynek vagyunk kitéve, hogy digitális jósdákkal helyettesítjük őket, amelyek informatikus papjaik révén szólnak hozzánk. Az egyetlen módja e veszély elkerülésének az, ha megértjük, honnan jönnek a jóslataik, és ha végre megtanuljuk olvasni a jövő térképét.”
/ Alessandro Vespignani, A jóslás algoritmusa/
Már negyedéve annak, hogy Alessandro Vespignani1 könyvét elolvastam, rögtön szerettem volna írni róla, de más, szintén érdekes témák előre tolakodtak. Ez természetesen nem jelenti részemről az említett könyv érdemeinek kisebbítését, és most el is érkezett az idő, hogy körvonalazzam a véleményem, és ajánljam olvasásra.
A kicsit hatásvadász cím ugyan ellenérzéseket keltett bennem, de ezt ellensúlyozta Barabási Albert-László ajánlása. Nemcsak a jövő prognosztizálhatóságáról tudhatunk meg sokat a könyvből, de a mesterséges intelligenciáról (MI) is, például azt, hogy mesterségesnek mesterséges ugyan, de értelmesnek semmiképp nem az. De ne szaladjunk ennyire előre.
_____________________________
1 Alessandro Vespignani, A jóslás algoritmusa – Hogyan befolyásolható a jövő a tudomány segítségével, Libri Kiadó, 2020.
A teljes cikk PDF-ben itt található, amelyben 2020. 12. 26-án egy-két stiláris javítást végeztem, és a zárszót duplájára bővítettem egy visszajelzés hatására.
