Ezzel a kis írással legfőbb célom az, hogy rámutassak a fizikában a logikai és matematikai összefüggések értelmezésének fontosságára és egyúttal veszélyeire.

Miközben a matematikai modellek értelmezésének jelentőségéről írok, nem győzöm hangsúlyozni, hogy a tudományok bármely területén alkalmazott matematika elsősorban matematika, és csak másodsorban az a jelentés, amit az adott összefüggésben tulajdonítunk neki. Egy modell értelmezése alatt azt a folyamatot értem, amint a modellt egy meglévő ismeretanyagba illesztjük és ezzel új megvilágosításba helyezzük; hol tágabb, hol szűkebb jelentést tulajdonítva neki. A matematikai modellek értelmezése gyakran a verbális nyelvre való átfogalmazásukat jelenti, mert a környező tudásanyag sokszor csak verbális formában ismert. Ez az átfogalmazás azonban módosíthatja, és sajnos gyakran torzítja is az eredeti jelentést. Ez az oka annak, hogy a matematikai modellek, vagy hipotézisek megalkotásakor, de azok tényleges kontextusba helyezésekor is tudatosan kell eljárni, tudatában kell lenni annak a világképnek, azaz a globális modellnek, amely befolyásolja megítéléseinket.

Érdemes itt Einsteint idézni:

„Gyakran hangoztatják, és nem minden alap nélkül, hogy a természettudós csupán egy rossz filozófus. Akkor miért nem hagyja a fizikus a filozofálást a filozófusokra? Olyan korban, amikor egy alapfogalmakból és alaptörvényekből álló szilárd, kétségbevonhatatlan rendszer birtokosának érezheti magát, bizonyára meg is teheti ezt a fizikus, de nem egy olyan korban, mint ma, amikor a fizika alapja egészében problematikussá vált. Amikor a tapasztalat arra kényszeríti, hogy új, az eddiginél szilárdabb bázist keressen, az alapok vizsgálatát nem hagyhatja egyszerűen a filozófiára, mert a fizikus maga tudja és érzi leginkább, hogy hol szorít a cipő; új alapokat keresve az általa használt fogalmak jogosságát és szükségességét, amennyire erejéből telik, neki magának kell tisztáznia.” (Einstein, Fizika és valóság)

A teljes anyag PDF fájlban itt érhető el.