„Az egymástól térbelileg távol eső A és B dolgok viszonylagos függetlenségére az alábbi elgondolás a jellemző: A külső befolyásolásának nincs közvetlen hatása B-re. Ezt a „közelhatás” elvének nevezzük, s csak az erőtérelméletben alkalmazzák következetesen. Ennek az alapelvnek a teljes feladása lehetetlenné tenné a (kvázi-) lezárt rendszerek létezésére vonatkozó elgondolásokat, s a szokásos értelemben lehetetlenné válnék empirikusan ellenőrizhető törvények felállítása.” (Einstein, A kvantummechanika és a valóság) Április óta tervezem, hogy írok arról, miképp tartja Lee Smolin a teret illúziónak. Most ismét aktualitása van ennek, mert megjelent egy újabb cikke a NewScientistben1. Az áprilisban megjelent könyvét2 megvettem volna, ha nem olvasom egy, a szerzővel készített interjúban3, hogy újdonságok csak az utolsó fejezetekben vannak, amelyekben összekapcsolja a tér kialakuló jellegét a kvantumfizika összefonódásnak…

Ezt a cikket most dolgozom át. A módisítás lényegi elemeket is érint, ezért a régi verziót már töröltem. Jelezni fogom az új cikk helyét, amint elkészülök vele.