„Tudhatunk-e valamit biztosan? Biztosan, vagyis úgy, hogy a kétely árnyéka se homályosíthassa el?” /Leszek Kolakowski, Descartes/1 Most akadtam rá a YouTube-on Csányi Vilmos négy évvel ezelőtt „Íme, az ember” címmel tartott előadására2, az azonos című könyvét is most olvasom. Csányi mondandóját teljesen átszövi a „bizonyosság mindig a közösség működéséből jön” gondolat, és ez sarkallt engem is írásra. Ebben a kifejezésben arra utal az etológus, hogy az egyéni tapasztalat, a személyes élmény gondolati képe a nyelv eszközével eljut ugyan másokhoz, de csak egy közösségi megmérettetés után válik elfogadott, bizonyosnak ítélt tapasztalattá. Mielőtt részletezném az etológus saját szakmáját érintő világképét, önnön vélekedéseimet és szóhasználataimat is összefoglalom, hogy érthetőek legyenek a meglátásaim. Mivel a legtöbbször az információ, a tudás és a hit fogalmára…

Egy ÉS-beli tárca margójára1 „Nem pazarlás kétszer olvasni valamit? Ezzel növelve az esélyét annak, hogy fontos remekművekről biztosan lemaradjunk?” /Vörös István/ A címben idézett írás hatására én is elgondolkodtam könyveim olvasottságán. „Mondd meg, milyen könyveket olvastál többször, megmondom, ki vagy”, írta Vörös István, ami nyilván túlzás, de valóban sokat elmondhat egy emberről az, hogy milyen gondolatokban szeret megmártózni többször is. ____________________________________ 1 Élet és Irodalom, FEUILLETON - LXV. évfolyam, 12. szám, 2021. március 26.; https://www.es.hu/cikk/2021-03-26/voros-istvan/az-ujraolvasas-bajos-bune.html A teljes cikk PDF-ben itt található. 2021. április 28-án egy betűhiba javítva.