Visszatértem egy kicsit a nemsztenderd analízishez, bár évekkel ezelőtt már belekóstoltam, és nem tűnt számomra használhatónak. A nemsztenderd analízis tulajdonképpen a klasszikus analízis megfelelője, csak másfajta látásmóddal, amelyben az epszilon-deltás-határértékes megközelítés helyére egy végtelen kicsi bevezetésével való leírás lép. Hiába származik az általam megálmodott új matematika is a végtelenül kicsi/nagy újfajta értelmezéséből, ha ezek nem mennyiségi elemek, és az általuk vázolt analízisnek a klasszikus analízis csak az egyik ága. Most egy kicsit más szemmel nézve talán mégis találok benne valami számomra is használhatót.