Ma reggel egy 1982-ben készült Paul Dirac interjút hallgattam.¹ Ebben Dirac említette – többek között – hogy az Einstein általános relativitáselméletében használt időbeli és térbeli távolságok nem ugyanazok, mint az atomi szinten mértek. Az a matematika² – amiről eddig írtam a téridővel kapcsolatban – ezt is tükrözi, hiszen a téridő modellje nagy távolságokon a hiperbolikus számsík adta téridő, viszont kvantumszinten a komplex számsík modellezi a téridőt, ha a teret egy dimenzióra szűkítem. A meghallgatott interjúval kapcsolatos gondolataim megerősítették azt az elképzelésemet, hogy miképp lehet az általános relativitáselmélet segítségével háttérfüggetlenné tenni a kvantumfizikát, és a kettőt egységes matematikai keretbe foglalni. Nagy távolságokon a gravitáció az „úr”, atomi szinten pedig – az atommagon kívül – az elektromágneses erők hatása dominál. Amint Einstein általános relativitáselmélete a gravitációs erők geometrizálása, hasonlóan geometrizálhatónak gondolom az elektromágneses erőket is atomi szinten. Elsőként azt kell végiggondolni, hogy Einstein gravitációs teret modellező geometriája miképp írható le többelemű számokat alkalmazó algebrai modellel, hiszen ezek az erők – mind a gravitáció, mind az elektromágnesség – modellezésére már nem elegendőek a kételemű számok. Majd ezt a modellt kell „átírni” – a használt képzetes számok eltérő tulajdonságai és a modellezni kívánt erőterek különböző hatásai alapján – egy atomi szinten használható modellé.

___________________________________

¹https://www.youtube.com/watch?v=Et8-gg6XNDY

²Például: „Hilbert 1-es és 6-os problémájának összekapcsolása” című cikkben:
https://www.infinitemath.hu/archivum/egyeb/372-hilbert-1-es-es-6-os-problemajanak-osszekapcsolasa