Gondolatok egy könyv olvasása közben
Csányi Vilmos az alábbiak szerint határozta meg a rendszert az „Evolúciós rendszerek” című könyvében:
„Rendszernek tekintünk egy entitást, ha benne alentitások – a továbbiakban komponensek – találhatók, és megadható a komponensek egy véges összessége, továbbá ha a komponensek között kölcsönhatások mutathatók ki, és e kölcsönhatások összessége alapján a rendszer más entitásoktól, vagyis a környezetétől elhatárolható. A rendszer és a komponens ekképpen egymást meghatározó viszonyba kerül. A komponens (az individuum) a kölcsönhatásai által határozódik meg, nem pedig eleve adott. A komponens individuális léte csak a rendszer által lesz lehetséges, noha a rendszer maga a komponensek összességének kölcsönhatásai révén jön létre.”1
Tetszik a meghatározás, bár ennél bonyolultabb a dolog szerintem. Ez már a rendszer „viselkedésének” megemlítéséből látszik. A változásokról szóló anyagomban2 eljutottam arra a következtetésre, hogy az evolúciós fejlődés, és általában a minőségi ugrásokat megelőző mennyiségi növekedési szakasz motorja a „táplálkozás”, tehát a rendszer input/output kapcsolata a környezetével. A rendszert tehát nem csak elemei, de a külső környezetével való kapcsolata is alapvető módon határozza meg.
A fenti idézet következő mondata a rendszerre magára is igaz: „A komponens (az individuum) a kölcsönhatásai által határozódik meg, nem pedig eleve adott.” Tehát magát a rendszert is kölcsönhatásai határozzák meg.
A változásokról szóló anyagban eljutottam egy globális bonyolultság-növekedés fogalomhoz. Ennek megragadásáról, és a leírás problematikájáról a következők szerepelnek a hivatkozott anyagomban:
„…minden rendszernek van egy életideje, ami után vagy megsemmisül, vagy olyan mérvű minőségi változáson megy át, aminek eredménye már hasonlónak sem nevezhető az eredeti rendszerhez, nemhogy azonosnak. A rendszernek olyan általános definícióját kell elsőként megadni, amibe pl. egy állatfaj, mint rendszer, és az állatfajnak egyetlen egyede, mint rendszer is belefér. Ez a metarendszer-rendszer-alrendszer kapcsolatának leírásával talán megy is, a metarendszer alatt a rendszer környezetét értem, az alrendszere alatt pedig az elemeit, melyek általában szintén bonyolult rendszerek. És mit nevezünk hálózatnak? Első ötlet a definícióra: a rendszerelemek topológiáját, vagy kapcsolatrendszerét nevezzük hálózatnak.”3
Visszatérve a Csányi-féle rendszer-definícióhoz; hiányzik tehát belőle a környezet, és azzal való kapcsolatainak hangsúlyozása.
A saját rendszer-definícióm első megközelítésben a következő:
Rendszer az, amelynek
- Egymástól jól elkülöníthető elemei vannak.
- Szerkezete van, azaz elemei egy meghatározott kapcsolatrendszerben állnak egymással.
- A szerkezete – azaz az elemek és az elemek közötti kapcsolatok halmaza – elég bonyolult.
- Fizikai értelemben nyílt halmaza elemeinek, azaz környezetével sajátos input-output kapcsolatban áll.
- A környezetének adott inputjára nagy általánosságban azonos, vagy legalábbis hasonló outputtal „válaszol”, azaz következetesek a reagálásai.
A fenti meghatározás utolsó két pontját úgy is szokták jellemezni, hogy a rendszer a környezetében következetes viselkedésmódot (behavior) mutat.
________________________________________
1 Csányi Vilmos, Evolúciós rendszerek, Gondolat Könyvkiadó, 1988, 10. oldal
2 A változásokról és az evolúcióról
3 A változásokról és az evolúcióról, 4. oldal, 9. lábjegyzet
