Nem csak az újév, de a karácsonyi ünnepek is alkalmasak a számvetésre. Ilyenkor azonban sokkal inkább érzelmi életünk kerül megítélésre. Karácsony apropóján gondolataink és kérdéseink a szeretet és a boldogság körül forognak. Szoros kapcsolat van e két fogalom között, de nem szabad sem összetéveszteni, sem ok-okozati összefüggésbe hozni a kettőt. A boldogság valóban a szeretetből származik leggyakrabban, de a boldogtalanság oka sok más is lehet. Nem helyes az emberi boldogság okát kizárólag a szeretetből eredeztetni, mert ez tévútra vezet, ilyenkor ugyanis a boldogság hiányát hibásan a szeretet hiányának gondolják az emberek. A legfontosabb különbség az közöttük, hogy míg a szeretetnek tárgya van, addig a boldogság egy olyan állapotot fejez ki, amiben jól érezzük magunkat. Így a boldogságnak nincs tárgya, irányultsága, csak jelene van, illetve jelenbeli, és múlt-, illetve jövőbeli¹ okai.

Sokan, sokféleképpen fogalmazták meg a boldogság mibenlétét. Saját megítélésemen kívül a teljesség igénye nélkül csak néhány külső forrásra fogok majd hivatkozni.

Számomra a boldogság nem egy felfokozott pozitív érzelmi állapot, nem lángolás, nem örömmámor, hanem valamiféle melegség érzése, nyugalom, és derű, egyfajta bölcs megértés állapota, ami a fájdalmas órákat és az igazán rossz időket is elviselhetőbbé teszi.

A boldogságot öncélúan kereső emberek felismerik ugyan, hogy boldogságuk másoktól is függ, de ebből nem azt a következtetést vonják le, hogy jó kapcsolatokra kell törekedni másokkal, hanem kizárólag elvárásként, sőt követelésként jelenítik meg a boldogság-igényüket. Ez a viselkedés, azonban öngól, vagy egy francia mondást idézve: „ez több mint bűn, ez hiba”. Saját boldogságunk ugyanis úgy függ másoktól, hogy azok boldogsága növelheti a miénket, boldogtalansága pedig csökkentheti. Még a legönzőbb ember – ha nincs is tudatában – nem tudja kivonni magát mások érzelmeinek hatása alól. Empátiával mindenki rendelkezik kisebb nagyobb mértékben. Ezzel kapcsolatban már szavakba öntöttem „A jóról és a rosszról”² című kis írásomban, hogy a mások iránti érzékenység – az empátia – tudáshoz vezet. Azt gondolhatnánk, hogy az együtt érző embernek nem lehet nagyobb a boldogsága az érzéketlennél, hiszen aligha lehetséges, hogy környezetében ne lenne valakinek valami bánata, és ezt ő is átérzi. Hogy ez még sincs így, pontosabban hogy a tudás – így az empátia is – növeli a boldogságot; ezzel kapcsolatban érdekes cikket³ olvastam 2010-ben az Élet és Tudomány lélektani írásai között.

„Több lélektani kísérlet is kimutatta, hogy ha az ember valami jót, valami kedves dolgot cselekszik másokkal, akkor utána boldogabbnak fogja érezni magát.”

Ezt írta a cikkben Mannhardt András. A mesebeli „jótett helyébe jót várj” igazságában vetett hiten kívül a fenti megállapításban annak igazolását látom, hogy valóban működik az emberekben az empátia, és másokat boldogabbá téve, ez a boldogság visszahat rájuk.

Itt még nincs vége a cikk érdekességének. A kutatók bizonyos jelekből arra következtettek, hogy nem csak a tettek pozitív tartalma számít, de újdonság jellege is. További tesztek valóban igazolták, hogy „mind a jótetteket, mind a szokatlan dolgokat véghezvivő személyek boldogságérzete lényegesen javult”⁴. A jótettet már összekapcsoltam a tudás növekedésével – ami mások boldogságának megérzéséből következik –, de könnyű megtenni azt a lépést is, ami az újdonságkeresést a tudásnövekedéssel köti össze. Hiszen az újdonságkeresés nem más, mint információszerzés, azaz tudásunk gyarapítása. Ezek szerint nincs igaza a költőnek, amikor azt írta, hogy

„Tudom, hogy sokkal boldogabb,
ha együgyűbb lehetnék.”⁵

Épp ellenkezőleg, pszichológiai tesztek igazolják, hogy a tudás növekedése növeli a boldogságot. Ezzel kapcsolatban óhatatlanul eszébe jut az embernek, hogy a tudás növekedése evolúciós előnyt is jelent, ez pedig azoknál „működik” jobban, akik élvezik is a tudásuk növekedését, tehát akiket boldogabbá tesz a tanulás. A következtetések levonásával ismét csak Mannhardt Andrást tudom idézni, aki a pszichológiai tesztekre utalva azt írta:

„Vagyis ez nem az a fajta kísérlet, amelyhez a tévéműsorokban mindig hozzáteszik: ki ne próbálja otthon! Igenis, próbáljuk csak ki, minél többen; minél gyakrabban, és pszichológiai tesztek nélkül is bízvást érzékelni fogjuk majd az eredményt.”⁶

Személyes tapasztalataim alapján magam is igazolni tudom a fentieket.

____________________________________________________

¹ A jövőbeli ok alatt azt a boldogságot okozó reményt értem, ami egy jövőbeli várt és vágyott eseményhez kapcsolódik. Ilyen értelemben beszél boldog emberekről Jézus a hegyi beszédben (Máté, 5.3-10.) Lásd az egyik mellékelt kép kiemelt szövegét.

² http://www.infinitemath.hu/index.php/filozofia/item/35-a-j%C3%B3r%C3%B3l-%C3%A9s-a-rosszr%C3%B3l.html

³ Mannhardt András, Boldogságkúra, Élet és Tudomány, 2010/42. Lásd az egyik mellékelt képbeli cikket.

⁴ Id. cikk

⁵ Lator László, Add nékem gyöngeségedet

⁶ Mannhardt András, id. cikk