Sokszor gondolkodtam azon. hogy a beszéd, mint genetikailag rögzült tulajdonság az embernél, rögzültségében mennyire lehet káros, mennyiben lehet akadálya az emberiség későbbi, akár a mai fejlődésnek. A gondolkodásunk tapasztalhatóan nem szekvenciális. Hogy szimultán-e, azt nem tudom – legalábbis tudati szinten nem biztos, hogy az – de biztosan nem lineáris. A belső beszéd nyilván lineárissá teszi egy rövid időre, és ekkor lassítja is a gondolkodást. Lehet persze, hogy eközben is vannak szimultán gondolatok. Sőt, biztosan vannak. Mi teheti a gondolkodást szimultánná, ha eltekintek Jung kollektív tudatalatti eszméjétől, és hasonló egyebektől? Egy okot látok erre vonatkozóan; a látással szerzett információ meghatározó, és nem lineáris jellegét. Valahol azt olvastam, hogy a környezetünkből szerzett információk több mint 80%-a vizuális információ, és ezen információk rendezettsége nem lineáris, így gondolkodásunkban kialakulhat­ - még hozzá meghatározó módon - a nem szekvenciális rendezettség.

Ha a gondolkodásunk csak asszociációkon, és logikai kapcsolatokon keresztül valósulna meg, akkor nem lehetne olyan gyors, amilyen, és nem létezne intuíció. A vizuális információk meghatározó mennyiségi „fölénye” miatt az információk többségét nem szekvenciálisan kapjuk, hanem igen bonyolult „párhuzamos nyalábokban", és ezek feldolgozása is paralel kell, hogy legyen. A tudatos gondolkodás – a beszédhez való hasonlósága miatt – szekvenciálisnak tűnik, asszociációk sorozatának, de ez csak látszat. Ha valaki próbát tesz gondolatai megfigyelésére, akkor az alábbiakra juthat:

• - A gondolatok nem, vagy csak alig szabályozhatóak.
• - A gondolatok szabályozhatósága inkább a köztük való választásban valósul meg.
• - Egy-egy gondolatnak erőssége van.
• - Egy-egy érdekes információhoz jutás során felvillanó gazdag gondolat­sziporka nemcsak új ötleteket, és asszociációkat (azaz régi információkhoz való kapcsolódásokat) tartalmaz, de az érzések egész skáláját is életre keltheti.
• - A jól megfogalmazható gondolatok előképe egy még nehezen kifejezhető érzés, így ezeket az érzéseket is gondolatoknak ne nevezhetjük, és ez valami módon kapcsolatban áll a gondolatok erősségével. Mondhatjuk, hogy a gondolatok erőssége az érzésektől az igen határozott gondolatokig fut be egy bizonyos skálát.
• - Az intuíciós tapasztalatok azt a lehetőséget is felvetik, hogy az emberi információfeldolgozás nemcsak önmagunkban zajlik.

A legutóbbi gondolat miatt, de más okokból sem hiszek abban, hogy gondolataink csak a sajátunk. Az igaz, hogy választásainkkal mi magunk döntünk a lelkünk építőköveiről, de az építőkövek a legtöbb esetben nem a sajátunk, még emlékszinten sem.